Valószínűleg nem mondok újat, ha azt állítom 31 eltelt évemből 30-at az István, a király iránti rajongásom töltött be. Minden azzal a kétkazettás díszdobozos kiadással kezdődött, amit a nagyapám polcán találtam, és amit rongyosra hallgattam az ő bosszankodása és megelégedése közepette egyaránt. Mondhatni tehát, hogy egyidős vagyok azzal a kortörténeti tünettel, ami a Városligetben egy rockopera formájában testesült meg.

Közel egy éves bloghu-s létezése után saját domainre költöztem. Az új oldalon nemcsak a blogot szeretném üzemeltetni, hanem saját egyéb tevékenységeimet is szeretném megmutatni.

Viszlát mindenki a ryzsy.dot.com oldalon!

Nehéz elhinni, hogy a tanárok gyakran maguk engedik (sőt, hívják) be a multicégeket az iskolákba. Azt persze még nehezebb, hogy a dohányzás elleni preventív kampányokat a Philip Morris támogatja. Megannyi óriáscég, hatalmas politikai lobbik, gazdasági érdekek, összezáró média, mind a gyerekeknek szóló reklámok mögött. Egy nem kicsi, és még könnyen befolyásolható piacról szól a Gondolat Kiadó új kötete.

Natalie Sapena francia pszichológusnő Főnyeremény a gyermek! című írás 2005-ben jelent meg Franciaországban, és foglalta össze a francia törvényalkotás és a nagy mogulok francia leányvállalatainak húzd meg - ereszd meg játékát. Mindezt a gyermek szemszögéből. Annak a gyermeknek, aki napi átlag két órát néz tévét, idővel ugyanennyit ül az internet előtt, sokszor a legkisebb szülői felügyelet nélkül.

A cikk folytatása az augusztusi Képmásban. Addig itt egy francia tejreklám buta felnőttekkel és okos gyerekekkel.

Jelen szöveg a Filmtekercs Fényportál blogjában jelent meg. Tessenek olvasni, a kutyafáját! Naná, hogy én írtam.

Profilja okán ritkán ír a Filmtekercs színházi, az olyan példa, amikor filmes adaptációról van szó, kivételt azért tehetünk. Nagy - Kulka - és még nem sokan mások. A Belvárosi Színházban ugyanis már 10 napja bemutatták Berry Levinson korszakos kedvencének, az Esőembernek színpadi változatát.

A darab már létezik egy ideje, az amúgy regény- és forgatókönyvíró Dan Gordon ezúttal dramaturgként vett részt a munkában, a júniusi premierrel bemutatott darabot pedig Anger Zsolt rendezte. Kulka János és Nagy Ervin mellett az alapjáraton újságíró, ám egyre többször színészként is látható Simicz Sándor szerepel, de egy kisebb szerepben Garas Dezső is feltűnik.

Az egész produkció mögött a ferences rend és az általuk üzemeltetett gyöngyösi Autista Segítő Központ áll. A megváltott jeggyel ugyanis az általános iskolát, kiskorúak és felnőttek szociális otthonát és foglalkoztatóját is magában foglaló komplexumot is támogatni lehet.

Támogattam is hát tegnap este barátaimmal a Belvárosi Színházban, ahol egész nyáron várják még a támogatókat. A nézőtér felé haladva autista emberek portréja a falon fekete-fehérben, amolyan ráhangolás képpen. Leülve a nézőtéren éppen azon töprengek, mégis normális ember-e, aki egy road movie-ból akar színdarabot írni. Az Esőember mégsem az a kamaradráma két helyszínen. Aztán kihúnynak a fények, és gyakran változó sematikus díszleteket látunk, erősen progresszív zenével, mai, 20 évvel későbbi köntösbe bújtatva a sztorit. Megjelenik a mobiltelefon, elhangzik poénból Tom Cruise neve is, de azért az Esőember nem lenne az, ami a 250 szál gyufa és a telefonkönyv nélkül. Naná, hogy nem lenne... És ha road movie-t nem is, a lélek utazását, egy csodálatos jellemfejlődést (illetve rögtön kettőt) azért így is kapunk. (Bizisten előbb gondoltam erre, mint hogy megnéztem volna a rendező nyilatkozatát.)

 

 

Ez persze csak az egyik fele. Akinek ez kevés, az menjen el Kulka János kivételes, dustin hoffmani játékáért. Kulka alakítása teremti meg a színpad hangulatát, és adja gerincét az egész darabnak, hála persze egy olyan rendezőnek, aki ezt maximálisan ki is használja. Anger Zsoltnak. Ha Kulka lenne egyedül a színpadon, már nem keltünk fel aznap hiába. A többi színész hol szürke, hol néha ripacskodó játéka között keressük a középutat, s ha megvan, és éppen rá tudnak minket is ültetni hullámukra, megköszönjük hát nekik.

 

 

 

Esőember

Belvárosi Színház, Budapest

Premier: 2010. június 25.

 

 

Író: Dan Gordon

Fordította: Zöldi Gergely

 

Raymond Babbitt – Kulka János

Charlie Babbitt – Nagy Ervin

Susan – Cseh Judit

dr. Bruener – Garas Dezső / Kézdy György

Lucy/pincérnő/Iris/kurva – Urbanovits Krisztina

Mr. Mooney/rendőr/dr. Marston – Simicz Sándor

 

Jelmez: Cselényi Nóra

Díszlet: Sebő Rózsa

 

Rendező: Anger Zsolt

Producer: Orlai Tibor

 

 

www.esoember.com

www.belvarosiszinhaz.hu

www.autista.hu

A szentendrei koncert közvetett ötletgazdája a tízszeres Grammy-díjas zenei zseni:Bobby McFerrin, aki ismét Magyarországra látogat és a nemrégen alternatív Kossuth-díjjal kitüntetett Szvorák Katalinnal duetteket fog énekelni.

Bobby McFerrin új albumának, a Vocabularies-nek hatására egy újszerű megszólalásra készül Szvorák Katalin a szentendrei koncertjén a Barcsay udvarban, 2010. július 31-én, szombaton, 19 órakor. A speciális koncert egy alternatív kísérlet a népdalok társítására, összecsengésére, improvizálására a régizene és a kortárs zene világával. A szereplők a népdaltól a népénekig szárnyaló műsor második felében a Teremtőt dicsérik különböző felekezetek énekeivel. A Nemzetközi barokk énekverseny fődíjasa Andrejszki Judit csembalózik, orgonál, énekel. Az a capella hangzsonglőrködés megszólaltatója a Szvorák Vokál, azaz énekelnek Szvorák Katalin zeneakademista növendékei: Égető Emese, Orbán Johanna, Paár Julianna, Soós Réka és Tímár Sára. Az improvizatív opusokat Ákos zeneszerzője, az After Crying frontembere, Pejtsik Péter vezényli és kíséri csellón. A hangverseny előtt köszöntőt mond Kudlik Júlia.

Avagy a zene mindenkié - ahogy már Kodály is megmondta, aki a magyarok Beethovenje volt. Vagy Bartókja, már nem emlékszem.

Mindenesetre én itt azon agonizálok, hogy az ember nem tud rendesen zenét hallgatni a neten, mert bekapcsolja a Slágert Danubiust NeoFM-et, amiből dübörög a reklám meg a változatosság, ami ugye gyönyörködtet, de most talán azt inkább mégsenem. Aztán hallgathat youtube playlistet, ami királyság, csak meg ne kérdezd, hogy akkor a minőség az hogy is van, mert még választ kapsz rá, és akkor jaj lesz neked.

Vagy hallgathatsz Last.fm-et, ami ugye az évek alatt nem kicsit lett piacvezető, hanem nagyon; illetve lett volna, ha lett volna piac, de nem volt. Csak Last FM. Majd valamikor fizetős lett a Last FM, ami a maga három dollárjával nyilván nem vágta földhöz a netezők széles körét. Én sem a havi 600 Ft miatt szakítottam régi és legnagyobb, talán máig tartó, de ma már csak titkolt szerelmemmel. Csak dacból. Miazhogyból. Meg azért, mert szerintem sem az internet feladata a fizetőkapuk felállítása. Filmek kapcsán erről egyszer már polemizáltam.

Na hamar rá kellene térnem a lényegre, csak előtte arról a magyar kezdeményezésről, ami talán török is, vagy fene is tudja. A lényeg, hogy a Soundklan hamar behalt, pedig jó volt, mert szép minőségben szólt, sok magyar zene volt benne, és a tök jók voltak a háttérképei.

No mindegy, ma már a Groovesharkon regisztráltam, ami ultrajó hely. A nyitólap egy egyszerű kereső, ahol pikpak betolhatunk valami zenét. Illetve egy ablakban megkaphatjuk a keresett előadót és valami hasonlót (én ugyan beírtam Manu Chaót, amire másodiknak megjelent Robbie Williams - hehh, ezen még javítani kell, bár nekem így is jó), és ezek a hasonlók szépen betolhatók egy playlistbe; menthetők, exportálhatók egy widgetbe. Lehet saját könyvtárunk, megnézhetünk és követhetünk másokat (twitteresedik a világ, no), lehet zenei stílus alapján generálni a jóságot, van Popular (vagyis a legnépszerűbb előadók) menüpont, amit persze legszívesebben törölnék, és persze nagyon hasznos a "People I might like" fül, ahol - valószínűleg kellő mennyiségű zene lejátszása után - megmondja, ki az én egyivású cimborám.

Rendkívül idegesítő szokás terjed már hetek óta a Facebookon, s mivel van egy olyan hülye ötletem, hogy mindenről szeretek értesülni. Amiről nem, arról is. Mert arról értesülni, hogy csatlakozhatok, akik szerint "AMI JÓ, AZ HÍZLAL, VAGY ERKÖLCSTELEN?????" vagy "Akik kiskorukban katonafalatokat ettek :)", esetleg "Akik szerint a pápa egy nyúl", nos, ezekhez való csatlakozásom lehetőségeiről nem szeretnék tudni. Sőt, a játék dadaista verziója is él és virul, jelenleg ötvenheten vannak azok, "akik, akik".

Többszázezer hazai Iwiw Facebook felhasználó életének egy-egy közös pontja valóban megemlíteni való dolog. Szép az összekacsintás, amellyel rátapintunk a lényegre; ugye? Tényleg, szerintem is gusztustaln a gumiklumpa. Ennek első és legikonikusabb példája az volt, hogy egyszer valaki létrehozta az "Akik nézték a vasárnapi Disney-t, amikor meghalt Antall József!" csoportot. A mára tizennégyezresre duzzadt Disney generációról még a lapok is írtak.

No kérem, hát ha így kell elmondani a véleményünket, dobom ócska blogomat, és alakítok egy Facebook csoportot.

A megalakuló új kormány széles vállal takarja le a teljes közvéleményt a mai napon. Így is van ez jól, főleg ha belegondolunk, hogy a fő eskütevő az a nagy comeback Orbán Viktor. Egyik-másik minisztere viszont nem az időzítés császára. Hogyan sikerült a leendő kulturális államtitkárnak lenulláznia magát, kulturpolitikai kérdés.

A Népszabadság Online cikke szólaltatta meg Szőcs Gézát, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának kulturális ügyekkel foglalkozó államtitkárát, nevezzük csak röviden kulturális miniszternek. Szőcs Géza tehát koalíciós tárgyalásokon személyes beszélgetésben aláírásgyűjtéssel (!) hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy a Balassi Intézet nem az ő tárcájához kerül, és hogy ez nem jó.

A Balassi Intézet, amely határon túli magyarság és a külföldi magyar intézetek kulturális életét fogja össze valóban kulturális feladat. Lehet, hogy tényleg nem szerencsés, persze idővel kiderül. De talán mégsem szerencsés az sem, hogy az "erdélyi magyar íróként" fejekbe rögzült Szőcs első, és még ráadásul oly suta lépéssel is, kimondva-kimondatlanul a népiesch magyar kultúra kapujának egyetlen kerberoszává vált.

A rendszerváltás utáni első kormány megalakulása után Beke Kata írta meg könyvét Jézusmária, győztünk! címmel. Nem gondolnék párhuzamot vonni az akkori és a mai kormányzási lehetőségek és országállapotok között, ám a könyv egy tételmondata: A népi írók politizálásától ments meg, uram, minket - újra aktuálissá válhat.

Szőcs Géza pedig - aki a Népszabadságnak nyilatkzova még civilként, nem politikusként cselekedett - maradjon is civil és jó népi író, a magyar népi kultúra hiteles szerzője. A politikai tetteknek politikai hatását hagyja a politikusokra!

Ül az ember a Koreai Filmhéten, és azon lamentál, hogy - noha egy bolygón élő, egy fajta emberek vagyunk - mennyire különböző lehet a világhoz való viszonyunk. Amikor az európai szemlesüt, akkor az ázsiai szembenéz érzéseivel. Egy krimi esetén, élet és halál kérdésében még élesebbek a kontúrok. A gyilkos hangja szól egyenesen a fülkéből.

Úgy tűnik, nemcsak az euroatlanti világot hatja meg a telefon, eme civilizációs csecsebecse, amelyben - lévén csak hang, kép nem társul hozzá - van valami bizarr és hátborzongató. Az ember- sőt gyermekrablás, a zsaroló hang, a különleges játékszabályok; mind-mind jól bevált eszköz hátunk borsodztatására. Hogy ez vonzotta-e a népeket a hétfő délután 5 órai (!) vetítésre az Urániába vagy az ingyenes mozijegy, esetleg az inyencfalat, nem tudom. Mindenesetre mindet megkaptuk, méghozzá mindannyian, akik még befértek a kisterembe. Egy gombostűfejnyi hely nem sok, annyi sem maradt üresen.

Folytatás a Filmtekercs Fényportálon.

Rendszerint jellemző, hogy egyes délszláv filmeket felkarol a nyugat-európai filmes szakma. Hogy valami kollektív lelkiismeret-e ez vagy csak a vadkelet mítoszának tudatos ültetése a nyugati fejekbe, ki-ki maga döntse el. A Hó című nődráma ebbe a délszláv sorba mindenesetre jól beleillik, érdemes hát közelebbről megvizsgálni.

A kelet-európai társadalmak filmjei között külön kategóriaként jelennek meg a délszláv háborúval foglalkozó, többnyire bosnyák rendezők által készített filmek. Van bennük valami abból a rezignáltságból, amit a háború borzalmai okoztak a bosnyák, horvát és más lelkekben. És van bennünk, a háborúból kimaradottakban valami megmagyarázhatatlan lelkiismeret-furdalás, ami a kívülről való szemlélés (viszonylagos) nyugalmával járt együtt a közeli égés ellenére.

Folytatás a júniusi Képmásban, addig itt egy előzetes!

Tükröm, tükröd… címmel mozik közötti játékot szervez Mátyássy Áron Átok című filmjének két társforgalmazója, a Filmtekercs Fényportál és a Filmklik. A játék, lényege: aki látta, adja át.

Az április 29-én induló mozihéten mutatták be először Mátyássy Áron legújabb, Átok című filmjét, amely az idei Filmszemléről a TV-kategória fődíjával távozott. A most már szélesvászonra vágott filmet a március végi Helyzetek és gyakorlatok fesztiválon láthatta újból a közönség, hamarosan azonban számos alkalommal vetítésrebudapesti és vidéki mozikban.

Következő vetítések: Művész mozi (Bp.) május 8. szombat (19 óra) - május 12-13 kedd-szerda (21:15)

Erre van a Művész mozi

Aki ellátogat a film budapesti vetítéseire, abban a szerencsében lehet része, hogy valamelyik alkotó egy tükörrel ajándékozza meg. A tükröt továbbadva bármely barát, rokon, ismerős, iskola- vagy munkatárs más budapesti mozikban kedvezményes áron tekintheti meg a filmet.

A tükör egyébként egy a film végén megjelenő fontos kellék az Átok legfiatalabb szereplőjének, Németh Alexandrának a kezében. A tükör egy tárgy, melyben mindenki magára ismer, és amivel játékunkban segít a másiknak magára ismerni. Hogy milyen módon, az pontosan a filmből derül ki.

Mivel egymagam nem vagyok mértékadó médium, csak egy magánzó zugfirkász, így igencsak megtehetem, hogy kihagyom a sorozat hatodik részét. Annyira gyenge volt, hogy már a címére sem emlékszem. Nagy Viktor Oszkár filmje ugyan nem olyan rossz, egész egyszerűen csak nincs címe. Hajónapló - 7. rész: ez a címe a Hajónapló című sorozat hetedik részének.

A rendező elsősorban tavalyi sikerével vált ismertté, hiszen a 2009-es Magyar Filmszemlén megnyerte a külföldi kritikusok által odaítélt Gene Moskowitz-díjat. A történet itt is a magyar ugart mutatja, csak most éppen a yachtkikötőben.

Híres, ismert és most már elismert író (Rajhona Ádám); szépen felöltözve, balatoni házának teraszán ad entellektüell interjút nemrég kapott kitüntetése okán. A szép képet egy-két snitt után a valóságos költő váltja föl: fehér atlétatrikó, igénytelen környezet, bunkóság és csöpögő sör mindenfelé. A Victor Hugo-t eredetiben idézgető íróból rendszerváltáskor 10 forintért privatizált yacthján kimotorozva lesz visszataszító fazon.

Ez persze csak egy a számos különbség között, ami az íróban rejlik. És csak egy a között, amilyen volt és amilyen lett ebben a ma már mindent megengedő, ám a régi világ terheit egyenként, minden emberben máig cipelő világban.

"Laci, ismerős még a dallam?" - feszítette ki transzparensét a veszprémi kézilabda B-közép a mai Barcelona elleni negyeddöntő visszavágón. Azt leszámítva, hogy a magyar sportkultúra ismét bebizonyította, mennyire nem méltó a profi címre, azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy a spanyol magyar ex-szegedi átlövő átállni készül a sötét oldalara. Semmi sem ilyen fekete-fehér.

A szokás szerint hamis és férfias magyar himnusz alatt a némán álló Nagy Lászlót mutatja a kamera, majd az említett banner felé fordul. Hogy mi vette rá az alkotóját, hogy kitegye: talán a 15 mp hírnév, talán a fűtő hazaszeretet, esetleg Nagy Lacit akarták meginogtatni? Lehetetlennek tűnő ötletnek tűnik, ám a meccset végignézve nem is annyira, hiszen a Barcelona egy félidőnyi nagylacit azért elvesztett.

Mégha nem is szükségképpen védendő írom le, de megértem az elvesztegetett félórát, elsősorban lelki értelemben. Nem akarom védeni, hiszen a kétméteres átlövőt sosem tudtuk rajtakapni azon, hogy a válogatottban a közelébe érjen a barcelonai teljesítményének. Az öt évvel ezelőtti hihetetlen teljesítménye, amellyel BL-győzelmre vezette klubját, máig felfoghatatlan, a magyar nemzeti mezben kevés hasonló küzdeni akarásáról tudnánk beszámolni.

Nagy Lacinak, úgy tűnik, mindig is a klub volt az első, és az ma is, ebben a köztes állapotban, sem nem magyarként, sem nem spanyolként. Vagy talán mindkettőként, ki-ki döntse el. A Nagy Laci körüli hiszti típikusan magyar. Hazaárulózni, kifütyülni, eleve(nen) eltemetni és még átkot is szórni a 10 éve Katalóniában élő, ott játszó, ott megházasodó, gyermekét ott nevelő emberre finoman szólva is kérdéses. Eklemovics, Puljezevics, Sirina vagy Zsitnyikov esetén persze kevésbé horkanunk fel. Egy különbség így is akad: utóbbiak nem kerültek (volna) be a szerb és az orosz válogatottba. Nagy László be tudna a spanyolba. Is.

A "brit tudósok megmondták" és a "már a régi görögök is tudták" szófordulatok helyett hozzá kell szokni a "Kínában éppen azon gondolkodnak" kezdetű mondatokhoz. Most éppen arra gondolnak, megépítik a vasútvonalat, amin a közlekedő vonat sosem áll meg. Csak a végállomáson, persze. És nem expressz. Ez a videó megmutatja, hogyan.

Ne, ne kezdj bele, ez kínaiul van, most a kép és az angol kommentár alapján elmondom, miről van szó.

Peking és Kuangcso egymástól több mint 2000 km-re fekvő város, ami észak-dél irányban összeköti Kínát. A közte lévő 30 megálló összesen kb. 2,5 óra időkiesést eredményez. Igaza van, minek legyen valami lassú, ha lehet gyors is. Így aztán a vonat inkább nem áll meg. A módszer lényege, hogy a vonatra várakozó utasok beszállnak egy kabinba, ami a vonat érkezésekor rácsatlakozik annak tetejére, méghozzá a vonat elején. A szerelvény hátsó részéről pedig szép lassan lecsúszik az eddig fenn lévő kabin. Tehát aki le akar szállni a vonatról, még a peronra érkezés előtt legyen szíves, álljon a kabinba. Itt, bizony, nincs utolsó pillanatos leszállás, se olyan, hogy felébrednél, amikor éppen megáll a vasút.

Blanckenstein György, esperes-plébános és dr. Dietz Ferenc, polgármester beszédével nyílt meg április 11-én, vasárnap a Ne féljetek! című kiállítás, amelyet II. János Pál pápa születésének 90. évfordulójára szervezett a szentendrei római katolikus egyházközség.

A Kolping-ház udvarát a 16 órai kezdésre megtöltötte a helyi és környékből érkező látogatók csoportja. Megnyitóbeszédében az esperes-plébános - miután megemlékezett az előző napon tragikusan elhúnyt lengyel államfőről és kísérletéről - az 5 éve elhúnyt pápa haláláról és az ő halálának az emberekre tett hatásáról beszélt, illetve felidézte személyes emlékeit is, hiszen a Központi szeminárium spirituális vezetőjeként személyesen is találkozott II. János Pál pápával. Ezután dr. Dietz Ferenc, Szentendre város polgármestere emelte ki a pápa emberi nagyságát. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra a tényre, hogy a mai világnak nagy szüksége van az olyan ikonokra, mint amilyen ő volt.

A kiállítás május 30-ig ingyenesen látogatható minden nap 10-18 óra között. A tárlat mellett számos kísérőrendezvény várja a látogatókat.

Egy testvérpár, egy régen elásott konfliktus, egy balatoni hétvége, amely sok mindent kisimíthat. Egy apa, egy temetés, egy család. Szép képek és egy jó palack balaton-felvidéki bor. Az Átok sokunk családi filmje - talán nem a problémákban, hanem a megoldásban, az egységben keresve. Mátyássy Áron a legújab magyar rendezőgeneráció tagja.

Tavalyi Filmszemlén Utolsó idők című, a kelet-magyarországi végeken játszódó filmjével mutatkozott be, és nyerte is meg elsőfilmes rendezőként a fődíjat. A társadalmi kérdések és problémák iránti erős érzékenysége eddig is és jelen alkotásában is megmutatkozik.

Folytatás a májusi Képmásban, addig itt egy előzetes!

Tegnap, pénteken elkezdődött a Szentedrei Tavaszi Fesztivál. Mondhatom, nem ma illett ezt a témát kiposztolni, de azért ez most már így lesz, semmi kétség.

Mert hogy tegnap Kököjszivel, Bobojszával és Quimby-vel megkezdődött a rendezvénysorozat, amely nevével ellentétben nem kapcsolódik budapesti nagytestvéréhez. Az kifejezetten zenei és kiállítási témákra fókuszál világhírű művészekkel és csoportokkal, ez a szélesebb spektrumot szórja be, cserébe érte "csak" hazai sztárokkal. Persze ahogy a körtét az almával nem lehet összehasonlítani, úgy ennek a párhuzamnak is hamar vége lehetne, így maradjunk csak annyiban, nem bánjuk ezt a cserét.

Zenei felhozatalból azonban itt sincs hiány. A fent említetteken túl lesz még Hobo est, Bogányi Gergely koncert, és egy lemezbemutató koncert is: Lajkó Félix és A bokorból című album. És persze ha Szentendre, akkor kiállítás, nem is véletlen, hogy a kiállítóhelyeken lesz a nagyobb helyi szellem. Grafikai árverés a Malomban, ahol lesz még Csíkszentnihályi Róbert életmű kiállítás, az Erdész Galériában pedig Párizs-Budapest-Szentendre címmel nyílik tárlat.

Az egyéb művészeti ág kategóriában a Fédra Fitness, Kukorelly Endre irodalmi est és egy érdekességek várnak mindenkit többnyire a hétvégi estéken.

Jövő szombaton pedig "történelmi kosztümös felvonulás" lesz "Szentendre 1000 éves történelmének felidézése" céljából. Hogy a város ilyen nagy és kerek évfordulója kiben mekkora érdeklődést gerjeszt, igazán el tudnék vitatkozni.

Részletes program idekattintva.

Gondoltam, bemegyek ma Pestre, de annyire fúj a szél, hogy inkább mégse. Inkább karosszékből nézem, ki mit gondol. Sőt, hozzá is lehet szólni a második box tetejére kattintva.

Szeretünk, Mátyássy Áron! Leginkább a PUF számért a film elején, no persze azért eredetiben jobban hangzik.

Ha azt mondom, Mátyássy egy szociálisan érzékeny rendező, akkor valószínűleg átestem az olvasófeleződő procedúrán. Pedig valószínűleg. Éppen ezért szeretem Mátyássyt, mert egy év alatt három filmjével tudott bennem egy karakteres, és igen, szociálisan érzékeny formát felvenni. Meg azért, mert Földes Eszterrel egyre inkább ott az összhang a közös munkájukban.

Persze, mondhatjuk, olcsó dolog a kábszeres lánnyal gyors siker reményében prédikálni, és mindenféle furcsa és nem túl életszerű példákkal előállva filmszerű képződményt kavarni. Krisztináról, aki egy lakótelepi szoláriumban dolgozik, és Zsókáról, a harmincas egyedülálló, valószínűleg Pestre fölköltöző vidéki lány, tanárnő, kicsit naiv, kicsit balek; fent említett szoláriumba jár rendszeresen. A drogfüggő Krisztina csak egy kis segítségre kéri Zsókát...

Az újpalotai lakótelep egy külön város. Már távol Budapesttől, többtízezer lakossal. Aki oda beteszi a lábát, nem hiszem, hogy azt gondolná, Budapesten jár. Egymáshoz nem szóló idegenek között járunk, a szeretetéhség kellős közepén. Elszigetelt magánéletek, az egyéniség nimbusza és a közösség teljes hiánya - ezt hozta volna az elmúlt 20 év? Kezdem visszanyerni a hitem: lassan haladunk, de legalább rossz irányba.

Mint azt már egyre többen tudjuk, Szvorák Kati, népdalénekes kapja az alternatív Kossuth-díjat. Ennek tiszteletére a tavaly nyáron készített interjút közlöm újra.

• Egy népzenésznél fontos gyökerek Önnél talán még szembetűnőbbek. Hogyan kötődik ezekhez?
• Ipolymenti, felvidéki kis faluban gyerekeskedtem. Szüleim ősei juhászok és földművelő parasztok voltak. Tőlük ivódott belém mindaz, amiből ma táplálkozom. Amikor a Liszt-díjat megkaptam – ami egyébként nagyon váratlanul ért -, azon az éjjelen nagyanyámmal álmodtam, és megsimogattam a hátát.
• Egyetemistaként Budapestre került. Könnyebb volt akkor egy vidékről jött lánynak megőriznie az arcát, mint ma?
• Nemcsak, hogy vidékről, de határon túlról, palócos beszéddel. Noha nagyon szerettem Budapestet, nehéz volt beilleszkedni a nagyvárosi életbe. Az volt jó benne, hogy énekelhettem, jártam Budai Ilona népdalkörébe, s lassan rájöttem, hogy ez nekem mennyire fontos. Már Szlovákiában is megragadtam a lehetőségeket, de Budapesten, amikor éreztem a hiányát, újra rátaláltam. A zenére és önmagamra.
• Ezekben az években derült ki, hogy merre halad a hivatása?
• Ezt a véletlen hozta. Már ha vannak véletlenek. Mert inkább azt hiszem, az ember sorsát valami irányítja, és azt gondolom, az ember előbb-utóbb megtalálja azt az utat, amit neki követnie kell. Az is valami álomszerű dolog volt, amikor megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere címet. Határon túli magyarként hihetetlen volt. Akkor láttam a Parlamentet, ami annyi idős koromban egy csoda volt. Nem sokkal később megnyertem a Röpülj páva népdalversenyt, amire a barátaim segítségével tudtam egyáltalán benevezni. Erre csak magyar állampolgárok jelentkezhettek, s a csehszlovák nagykövetés későn vette észre a hibát. Ekkor láttam, hogy ez az én utam. 
• Úgy tűnik, azért volt hátránya a határon túli létből…
• Hogyne. Például a franciaországi Gregorián Fesztiválra sem mehettem a Honvéd Férfikórussal. Kaptam én bőven pofont, de az ember így edződik. Arra sarkall, hogy a könnyebb út helyett a nehezebbet válasszam. Utólag talán nem is baj.
• Ön nem csak magyarul, de a környező népek nyelvén is énekel, elsősorban persze szlovákul. Hogyan jött ez?
• Már az első albumomon is megcsendültek a Kárpát-medence közös dallamai. 2000 körül pedig sokkal tudatosabb lett ez bennem. Azzal, hogy a határon túlról jöttem, máshogy is látom, mit jelent kirekesztettnek lenni. Az itthoniak és a kintiek véleményét pedig magamon is érzem. Ezért mondtam, hogy ezt mindenképpen vállalnom kell – az én ereimben is többféle vér csörgedezik. A népzenénk is ezért olyan izgalmas, annyi hatás érte ebben a kárpát-medencei katyvaszban.
• Valami tudatos összefogás-keresés féle?
• Igen, és nekem Bartók ebből a szempontból nagy példakép. Fel is használtam gyűjtéseit, föl is dolgoztam közös ünnepeink közös gyökerű dalait. De sokan félnek ezektől a közös dolgoktól, és ezért nem kap olyan teret, amilyet megérdemelne. Volt tavaly egy Visegrádi Négyek koncert, ahol mindenki – köztük a politikusok is – helyeselték ezt a fajta összefogást. Többet tudott, tud használni bármilyen szócséplésnél. Rá lehet és rá is kell mutatni, hogy ez ment évszázadokon keresztül, s hogy a közös kultúra összefogja a nemzeteket, fölülről irányított, politikai acsarkodások helyett. Szlovák zenészekkel is készült közös lemez. Ők is mondták: milyen jó így együtt dolgozni… De valahogy nem merték.
• Milyen helyet érdemelne meg a magyar népzene nemzetközi megítélésben?
• Hála Istennek nagyon sok zenész kijut a határokon túlra. Ilyenkor nagy sikere van a zenénknek. Találkoztam például olyan fiatallal, aki a zenén keresztül ismerkedett meg a nyelvünkkel. Mi magunk nem értékeljük így a zenénket. Pedig nemcsak a múltra, hanem a jövőre is fontos gyógyír lehetne.
• Akár új albuma, a Dúdolós…
• Ez a lemez kifejezetten ilyen céllal készült, és nagyon jók a visszajelzések. Logopédusok nagyon szeretik. Agyvérzéses betegek a népzene hatására előbb énekelni, aztán beszélni tanultak meg. Móréné Szikszai Klári logopédus volt, aki használta a lemezeimet korábban is, és ő kért meg, hogy készítsek egy „gyógyítós” acapella lemezt. Éppen holnap megyek a Rókus kórházba koncertet adni. A másik, szintén Pünkösdkor megjelenő, egyházi népénekeket dolgoz föl. Ebben Szűz Máriához és a magyar szentekhez szóló énekek vannak, CD-n, szöveggel mellékelve a borítón. Igyekeztünk az egyházi és a népzenei hagyományokat ötvözni: az orgona mellett így megszólal a csembaló és a duda is. Szeretnénk ezeket a dalokat kiemelni a templom kereteiből.
• Mostanában gyakran kerül közös terítékre a könnyűzene és a népzene. Hogyan lehet – vagy kell-e – megőrizni a népzene érinthetetlenségét?
• Tinédzserként én is kacérkodtam a táncdalénekléssel. Kovács Kati volt a példaképem, máig nagyon szeretem, hiszen egy nagyon színes egyéniség. Lelkileg is sok közös vonás van bennünk. De gyakran közösen dolgozunk Illés Lajossal is, a Betlehem csillaga című zenemű kapcsán. Nagyon szerettem régen és most is ezeket a munkákat, és sosem kellett megtagadnom népdalénekesi voltomat. Gimnazista diákként sanzont is énekeltem. Néha gondoltam rá később is, hogy ilyeneket komolyabban űzni, de nem mertem belevágni. Pont ezért, mert „hát hogy néz az ki egy népdalénekestől”. De jó látni, hogy ma már sokkal nyitottabbak ezekre a kérdésekre. Persze ez nem nekem van kitalálva. Múltkor a várban mondta egy bácsi: „Katalin, milyen jó, hogy maga olyan maradt, mint a kezdetek kezdetén.” De hiszem, hogy meg lehet maradni ugyanolyannak; hogy ki lehet állni akár egy szál magam is énekelni, s annak hatása van. Zenéjük mellett a szövegük is mindig időszerűek. Bármilyen élethelyzetben és -érzésben van hová nyúlnunk.
• Sok helyen megfordult – 3 földrészen. Van különösen emlékezetes esemény?
• Voltak különleges helyszínek. Egyszer egy francia marhavásáron énekeltem; amíg a parasztok ettek, a marhák nagyon figyeltek a zenére. München legnagyobb kórházában is énekeltem egy vasárnap délután, ahol a betegek szinte táncra perdültek. Megfeledkeztek minden bajukról.
• Végül egy talán költői kérdés: Csokonai azt mondta, bolond az, ki poétává lesz Magyarországon; nem bolond az ma, aki népzenésszé lesz?
• Egészen biztosan, és én is bolond vagyok. De nem baj. Én nem tudnék e nélkül létezni. Csonka lennék.

Skanzen, REC és Móricz gimi: ezek a márciusban Magyarországra érkező Károly herceg és felesége, Kamilla programjának szentendrei állomásai - adja hírül a Magyar Távirati Iroda. A wales-i herceg március 18-án, azaz pont egy hét múlva jön Szentendrére.

A királyi család párja közép-európai körútra indul, amelynek része a Sólyom László köztársasági elnök által kezdeményezett négy napos magyarországi látogatás. A program fő témái a klímaváltozás valamint a környezet- és kulturális örökségvédelem, így nem csoda hát, hogy a látogatás fontos részévé vált a dunaparti város.

Az itt töltött napok fontos része lesz a Magyar Tudományos Akadémiában tett látogatás, ahol Károly herceg fiatal tudósokkal találkozik, és részt vesz egy klímaváltozással foglalkozó konferencián is.

Szentendrei tartózkodásuk alatt Kamilla hercegné a Móricz Zsigmond Gimnázium diákjai által előadott színdarabot és egy, a gimnáziumban megrendezett kiállítást tekint meg, amíg férje Sólyom Lászlóval a szintén a városban található Regionális Környezetvédelmi Központban tart megbeszélést. A program szentendrei részét a Skanzenben tett séta zárja.

A pár magyarországi programját a Dohány utcai zsinagóga, a Kalyi Jag együttes, az 1956-os forradalomról való megemlékezés, Sebestyén Márta és a péceli Ráday palota színesíti.

Az első csalódás. Igen, három megrázó vagy éppen karakteres alkotás után Bagota Béla filmje nem mond semmi újat. Nem érzem azt, amit eddig: hogy elpazarolt 20 év lenne csak az eddigi demokrácia.

A két idősíkon futó történet az egy kicsit különc Solymossy-ról szól. Rajztanár. Normális az ilyen? Gyerekként is különc volt. Rendes gyerek volt az úttörőtáborban, és nem nézegetett szexújságokat, mint a nagyobb pajtások. Gyerekként és felnőttként is idióta emberek veszik körül. A vonaton utazik a rajztanár, és egy rajzot visz hősiesen védve. Mindenféle idióták veszik körbe, akik nem szeretik az érzelmeket és a családot meg ilyesmit. Csak hasznos dolgokat akarnak, az a fontos.

Nagyjából ilyen sítlusban kapunk meg mindent, kicsit már-már zavaró.

Zsidók, muszlimok és keresztények élnek együtt Tel-Aviv problémás negyedében, Ajamiban. A muszlim Omar, a palesztin Binj, a zsidó rendőr, Dando, a keresztény étteremtulajdonos, az egymást keresztező életutak a vallások és kultúrák kikötői dzsungelében, benne a sok véletlennel, a sok miérttel minden alkalommal, amikor elsül egy fegyver. Legtöbbször tévedésből. Az Ajami című filmben a világméretű konfliktuson át is az ember látható, közelről.

Ha lehet egy pártnak dackorszaka, akkor a Civil Mozgalom valószínűleg éppen benne van. Olyan társadalmi-politikai mamutcsontvázakat szednek elő a szekrényből, mint a korrupció, az új alkotmány kérdése, a kisebb parlament. Aki szembemegy a nagyokkal. Szentendre és környéke képviselő-jelöltjével, Diószegi Gáborral beszélgettem.

Ne féljetek! címmel rendez kiállítást április 11. és május 30. között a szentendrei katolikus egyházközség  II. János Pál pápa születésének 90. évfordulója alkalmából. A kiállítás szeretné megmutatni, hogy a lengyel pápa minden generáció pápája volt. A rendezvénysorozat programjai is ezt szolgálják: a legfiatalabbtól a legidősebbig mindenkit várnak a szervezők.

A kiállításnak a Kolping család mozgalom szentendrei közössége adta a helyszínt a Szentendre belvárosában található kis utcában. Az összeállításban több típusú anyag is megtalálható lesz: a számos fotón túl újságok, könyvek, kiadványok, videóanyagok, írások a pápáról és a pápától ugyanúgy kiállításra kerülnek, mint az egyéb, a pápához kapcsolódó tárgyak, személyes emlékek. A szervezők nem zárkóznak el attól sem, hogy a túlzott tisztelet jegyében létrejött giccs ábrázolását is bemutassák.

Nagyobb térképre váltás

A kiállítást számos kísérőrendezvény is tarkítja. Lesz gyermekprogram, irodalmi est, filmvetítés, teológiai előadás, sportesemények és mások, így szinte minden hétvégi napra jut program, amely mind különböző oldaláról segít megismerni II. János Pál pápát.

További információ és a programok részletei a program hivatalos Facebook oldalán olvasható, ahová minden csatlakozni vágyót szeretettel várunk, hogy első kézből kapjon információt.

A kiállítás ingyenesen látogatható, minden nap 10-18 óra között.