A sorozat első ismeretlen neve. Bodzsár Márk. Eddig kisjátékfilmeket rendezett. Ami nem nagy szám. Nagy sztárokkal dolgozni. Az valami. A Nyomozó csajával. Szőke természetesen. Vagy az intézetis Trillel. Ő csak egy lúzer, így könnyen megszorongatjuk a tökét. Mert mi vagyunk a cég.

A Zoltán Gábor novellájából megírt tv-novella erősen különbözik az előző kettőtől. Topmenedzser vagy, és a legjobb amerikai egyetemen végeztél. Versenyistállóban töltötted az első harminc éved, hogy a második harmincat a versenypályán töltsd.

Ő is egy ilyen fazon. Úszni jár (szűkebb hazám, Szentendre, vadi új hi-tech uszodájába), Powerade-et iszik és szusit eszik. Az evőpálca is eltörik, amikor rájön, hogy a fő vetélytárs a medencében egy kifutófiú. A saját cégénél. A blamázsról szó sem lehet, hiszen mégis csak ő az igazgató. Nála senki nem lehet jobb. A bosszú nem várt fordulatot szül, egészen egyszerűen brutális.

A fizikai és szellemi szegénység után a lelki sivárság jön ebben a kissé modoros, de nyersségével hű tükröt adó epizódban. Feszített víztükrű medencében, frissen vasalt - vagy talán vásárolt - öltönyben mutatjuk meg, hogy különbek vagyunk a kifutófiúnál. Kár, hogy a főszereplő otthonából nem sokat láttunk. Ott is van egy-két feszített víztükör és szőke baba, bizonyára.

Technikai információ: az eddig beágyazott mtv videót most kérdés nélkül indásra cseréltük. Egy pillanatnyi megingás nálunk nem lehetséges.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.