Ha lehet egy pártnak dackorszaka, akkor a Civil Mozgalom valószínűleg éppen benne van. Olyan társadalmi-politikai mamutcsontvázakat szednek elő a szekrényből, mint a korrupció, az új alkotmány kérdése, a kisebb parlament. Aki szembemegy a nagyokkal. Szentendre és környéke képviselő-jelöltjével, Diószegi Gáborral beszélgettem.

• Tíz perccel interjú előtt telefonon mondta: Pomázon keresgélem az utcákat. Csak nem kopogtatócédulákat gyűjtött?
• Természetesen, hiszen még hátra van két hét, és minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy összeszedjük ezt a 750 szelvényt, ha már úgy határoztak, hogy ajánlószelvényekkel kell bizonyítanunk, hogy van helyünk ebben a társadalomban. Ez egy idejét múlt butaság, amit valami miatt a parlamenti pártok nem akarnak megszűntetni.
• Ön még új a politikai palettán. Pár szóban elmondaná, mit érdemes tudni önről?
• 22 évig rendőr voltam, most mentem nyugdíjba, 47 évesen, talán ez is közrejátszik abban, hogy a szabad kapacitásaimat ebbe a társadalmi irányba viszem el. Egy kiemelten közhasznú egyesület elnöke vagyok, amely a közbiztonság, a közlekedésbiztonság, bűnmegelőzés, az áldozatvédelem területén dolgozik rendészeti szakmai elemekkel. Úgy gondolom, hogy azokat a szükséges rendészeti reformokat, amelyeket a rendőrségből nem tudtunk megoldani, civil oldalról megpróbálhatjuk elősegíteni.
• A Civil Mozgalom első számú kommunikációs tere a külső szemlélő számára az a tény, hogy a parlamenti pártokkal ellentétben valóban az embereket szeretné képviselni. Mi lenne, ha bejutna egy képviselőjük? Nem lenne ellentmondás?
• Nem. Akkor bent leszünk, és onnan politizálunk. Most is az emberek problémáival foglalkozunk, és eddig is ezt tettük, akkor is azt fogjuk. Az másodlagos kérdés, hogy ezt hivatalosan tesszük, vagy nem, parlamenti vagy magánúton tesszük-e. De hozzáteszem, hogy mi nem egyszerűen a politikusok ellen politizálunk, hanem valami érdekében, mi a választópolgárokért, saját magunkért vagyunk. Az elmúlt 20 év bebizonyította, hogy az a nagy változás, aminek igénye a társadalomban akkor is meg volt, és most is megvan, erősen várat magára. Persze voltak eredmények – a szabadság például itt van közöttünk -, de az életszínvonal nem emelkedik, a gazdaság óriási mélyrepülésben van, a szociális hálónk igen lukas, az adórendszer nem szolgálja az emberek megélhetését, és a beszedett magas adót is rosszul költi az állam. Egyébként is túl nagy és pazarló az államigazgatásunk, a kevesebb több lenne. Továbbá óriási a korrupció és a képviselők túlságosan elszakadnak a mandátumukat adó polgároktól. Politikailag semmilyen felelősséget nem vállalnak, a mentelmi jog is túl jól védi őket, visszaélnek ezzel a helyzettel. Azt nehezen tudjuk elviselni, hogy azok a politikusok, akik mindenkire érvényesen meghozzák a jogszabályokat, azok saját magukra nézve ezt nem tartják be. A Parlament megalkotja a dohányzást tiltó törvényt, majd a képviselők ugyanott dohányoznak, ahol nem lehet. Ez egy rossz üzenet a társadalomnak. A személyes példamutatásnál jobb eszközt eddig még nem találtak. Ezt szeretnénk gyakorolni.
• Önökről elsősorban a tavaly tavaszi aláírásgyűjtés óta hallott a szélesebb közvélemény. Hogyan történt ez?
• Bő egy évvel ezelőtt Seres Mária elkezdett egy aláírásgyűjtési akciót, egy népszavazási kezdeményezéshez. Ez arról szólt, hogy a parlamenti pártok is számoljanak el költségeikkel, hiszen egészen furcsa juttatásokért vesznek föl pénzt. Például egy képviselő, aki mondjuk budapesti lakos, miért vesz föl albérleti támogatást? Nem mondjuk, hogy ne illesse meg a képviselőt az indokolt költségeinek kifizetése. De akkor legalább számoljon el róla! Engem, mint vállalkozót az utolsó fillérig elszámoltatnak, az APEH kákán is csomót keres – így van rendjén -  tegyék ezt politikusainkkal is!
• Majd a parlament átnevezte a gyereket, és minden ment tovább.
• Hát igen! Jogilag megoldották a kérdést: átnevezték a jogalapot, a Probléma „megoldva”. Cinkosan összahajoltak a képviselők, jobbról és balról egyaránt, micsoda egyetértés! Bárcsak ezt látnánk társadalmilag fontos kérdésekben is, hogy konszenzusra törekednének! (volna fontos) De mi tudjuk, hogy nem az a lényeg, hogy hívják a gyereket. 605,000 ember írta alá ezt a kezdeményezést – annyi szavazóval kb. 40 képviselőnk lenne áprilisban; félnek is tőlünk, ki merem jelenteni -, ez már komoly társadalmi tőke. Ezt a 605 ezer embert vette semmibe a Parlament.
• Elnézve a nagyok mögött álló gazdasági és társadalmi elitet, ez csepp a tengerben.
• Igen, és a tenger is cseppekből áll – hogy ezt a magas labdát lecsapjam. Ha hagyjuk a problémákat burjánzani(ozni), és szó nélkül elmegyünk mellettük, még nagyobb lesz a baj. Minden jelentősebb párt volt már hatalmon, mindenki megmutathatta, hogy mit tud. Egyikkel sem vagyunk megelégedve. Tudjuk, hogy vannak objektív hátráltató tényezők, ha valamit tenni akarunk, de azt is tudjuk, hogy a meghozott döntések nagy számban nem az emberek érdekében történnek. Erre komoly példa a nemzeti érdekek védelme Európában. Nekünk itt kell élnünk, itt kell bizonyítanunk a lehetőségeinket, ehhez a mi politikusaink hozzáállása is kell. Ez egyben szociálpolitika is: ha az emberek meg tudnak élni, kevesebbet kell költeni szociális juttatásokra. Nekünk most nem adókat kell emelni, és méginkább sújtani azokat, akiknek már így is nehéz, hanem éppen olyan gazdaságélénkíő programokat kell beindítani, amely nem engedi lecsúszni a még teljesítőképes réteget.
• Mire számítanak április 12-től?
• A sok itt és máshol vázolt programpont ellenére nem készülünk kormányzási szerepre, a realitások talaján állunk. Azt viszont tudjuk, hogy kellenek az új arcok és az új gondolatok. Ne felejtsük el azt sem, hogy a közvélemény-kutatások szerint a választásra jogosult polgárok fele teljesen passzív. Ha őket meg tudnánk szólítani, eredményeket érhetünk el. Persze nem pár hónapos politizálással. Ha nekem valaki vízkeresztkor azt mondja, hogy indulok a választásokon, nem tudom, hogyan küldöm el. Azt persze hozzátenném, hogy az őszi csornai választáson 3 hét politizálás után jelöltünk majdnem 4 %-ot ért el. Ez volt az első igazi megmérettetésünk, és ez a szavazatmennyiség nem kevés.
• Nem ritka, hogy a választások előtt előbújnak új vagy befagyasztott pártok, amelyekről utána három évig senki semmit nem hall.Önöket ez a veszély nem fenyegeti?
• Ezeket olyan emberek alkották – például a Centrum Párt – , akik pártokból váltak ki. Többféle világnézetetet próbálnak ötvözni, így szeretnék elérni, hogy a nagy pártokban csalódottak rájuk szavazzanak. Mi – mivel nem így alakultunk – egész ciklus alatt politizálunk. Közöttünk egyszerű, józan gondolkodású civil emberek, szakértők, civil szervezetek vannak.
• Apropó centrum. Úgy látszik, önök is középre pozicionálják magukat.
• Amennyire csak lehet. Nem nézünk se jobbra, se balra, csak az általunk kitűzött feladatokkal foglalkozunk. Egyébként körülöttünk változhat is a helyzet: az MSZP is elmozdult onnan, ahol eddig állt, a Fidesz is populistább, mint volt (folyamatosan jobbra tolódik), amelyik egyébként kezdetben, mint emlékezhetünk rá liberális volt, ma már konzervatív. Jobb csak a magunk dolgaival foglalkozni.
• Minálunk kicsit furcsa a közép. A jobb- és baloldalt be tudjuk azonosítani. Nem félnek attól, hogy ez arcvesztéssel jár?
• Nem, mi itt mindig megtalálhatóak leszünk! Én magam biztosan nem vágom fel az ereimet, ha nem jutok a parlamentbe. Én azt szoktam mondani, mi itt vagyunk, ránk számíthatnak azok, akiknek ezek az értékek fontosak. Nem kötelező ránk szavazni, csak jó ötletnek tartjuk. Mindenesetre többen biztatnak bennünket, köszönik, hogy egyáltalán vagyunk, akikre nyugodt szívvel szavazhatnak. És ha az emberek ma még inaktiv része is felelősen döntene, akkor nagyobb arányban lennénk esélyesek a Parlamentbe kerülésért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.