Lehet, az a bajom, hogy koránfekvő vagyok, de egy biztos: az m1-en november 5-től futó és nemrég véget ért Hajónapló sorozatból összesen egy darabot láttam. Adva van tizenkét magyar rendező, akik nagy része az elmúlt tíz évben nagyobb körben is bizonyított. Van egy projekt a Magyar Televízióban, amely célul tűzte ki az elmúlt húsz év magyar kórképének felrajzoltatását. Fiatal rendezők és többségében kortárs írók közös művei 25 percben.

Mivel eredetiben összesen egyet láttam, most elhatároztam, a lehető legrövidebb idő alatt megnézem mind. Idemásolom, hogy itt is lássa mindenki. (A Krizsó Szilviával (!) való stúdióbeszélgetés erősen opcionális.) Aztán pár mondatban a véleményemet is kifejtem.

Egyébként is üdvös dolognak tartom ezt a kezdeményezést. Ne is kritikákat várjon senki, hiszen inkább népszerűsíteni szeretném a rendszerváltás óta iszonyúan mostohán kezelt műfajt. Pedig szükség lenne rá, mint egy falat kenyérre. Aki nem hiszi, járjon utána a Prizma Folyóirat 2. számában.

Török Ferenc már nagyjátékfilmjeivel is megmutatta, mennyire érti a rendszerváltás utáni fiatal generációt. Kisnyugdíjás filmje azonban a másik nézőpontot veti fel, s mintegy ellenpontként jeleníti meg Nagy Ervint, a mobiltelefon-számláját türelmetlenül befizetni akaró tarkopasz "fiatalembert". Spiró György novellája is ezt a kontrasztot szeretné megmutatni, bár az író fontosnak tartja megemlíteni: ez egy másik művész másik műve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.