2009.11.18. 22:50
Mi kell nekik?
Azon gondolkodtam el a mai napon, hogy ha a Sláger Rádió párt lenne, akkor röhögve lépné át a mumusként kezelt kétharmadot, s bizgerálgathatná az alkotmányt. És gondolom, akkor Bochkor Gábornak hívnák a miniszterelnököt, ami külön nemzeti hendikep lenne, lévén az apja nagykövet még valamikor azelőtt. Persze sokak állítólagos sírása közepette nem kicsit eshet a népszerűségi indexem, ha kijelentem, nem hiányzik a médium. Egyik sem.
Persze nem lepődöm meg azon a jelenségem sem, hogy szekértábor alapon hallgatjuk a politikailag kilúgozott csatornákat is. A hang, hogy hát én olyat biztosan nem hallgatok, nem feltétlenül a rádiókban meglévő szakmai színvonalnak, sokkal inkább a Jézusok és Barabások szélirányának köszönhető. De nem is ez az érdekes számomra. Hanem az a társadalmi szintű halotti tor, ami eluralkodott az ország két legnagyobb csatornáján. Szeretetről beszélünk, valakik hiányáról vadidegenek társaságában.
Nem kétlem, hogy a mikrofon mögött ülők kollegiális közössége megható lehetett. Valóban felfogom, hogy egy akár tucat éve a rádiónál dolgozó ember hangja elcsuklik a végső órán, hogy nehéz lehet másnap reggel. (Annak, aki nem kapott VIP kártyát, persze.) Nem gondolom, hogy ingyen élő balfékek röhögéséből állna csak egy reggeli műsor, akik könnyen szórakoznak reggelente a többszázezres fizetésükért. Nem egy interjú után tudom, hogy a könnyedséget és a spontaneitást a legnehezebb imitálni.
A köznépi, hetek óta tartó piros (!) szalagot tűző, dudáló tömeghiszti viszont tényleges szegénységi bizonyítványa az emberek közösségi szintjének. Az, aki az ismeretlen rádióst, mint legjobb barátját hívja fel, együtt röhög vele a telefonba, megosztja vele a titkait, és a hét nagy sztoriját, legalábbis furcsa, de mindenképpen elkeserítő. Aki SMS-t ír, betelefonál, aki "szeretlek titeket ******** Rádió", aki sírásra fakad, és nosztalgiázik azon, ami nem is az ő terepe, nem volt és mai napig sem képes a saját közösségének - családja, barátai közegének - megélésére. Akinek reggeli rádióműsor kell a boldogabb léthez, valójában mi hiányzik neki?
SzabóZ, az Index médiaspecialistája foglalja össze a lényeget. Valóban, mégis mi történne november 18. után, ha nem 19. Ezen kívül semmi, csak a folytonos Jézust kiáltók ma már Barabást éltetik. Vagy éltettetik velünk, ki tudja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Platon_ 2009.11.20. 00:01:05
Helyetesítheti a korábbi generációk templomi miséit, melyek lelki stabilitást is adtak. Ez nem szégyen. Neked, kedves Sergő Z. ezek a mondatok csak szavakban juthatnak el a tudatodig, mert csak gondolataid vannak, de érzéseid kevésbé, a feni írásodból ítélve.
Nem baj, de nem szabad fentebb érezned magad a többi embernél. Rossz lesz, mikor rájössz a tévedésedre. (Bár a dumád manapság piacképes, és közöség romboló.)
Szt. Ahanov 2009.11.20. 09:23:46
"Helyetesítheti a korábbi generációk templomi miséit, melyek lelki stabilitást is adtak. Ez nem szégyen."
Talán nem szégyen, de elszomorító. Szomorú, hogy színvonaltalan, erkölcstelen virtuális barátok pótolják a hiányzó társadalmi kapcsolatokat, lelki életet. Ez az igazi közösségrombolás. Erre mutat rá a posztíró nagyon helyesen. Te meg rögtön ítélkezel, hogy nincsenek érzései.
