Azért is szeretem a koraőszt, mert ez az időszak a legsűrűbb. A nyár végi kissé már unalmas "semmittevés" után egyszerre betör az élet, és egy csettintésre indul be az óvoda, az egyetem, a különmatek és a callanetics. Így lesz egyszerre mindenki bolondgomba, sorban állva az ebédbefizetéses csekkel a postán.

Meg azért is jó, mert ilyenkor, ebben a nyár utáni első 6 hétben történik minden, belesűrítve abba a 12 hétvégi napba, amikor az ember nem robotol három műszakban a gyárban, mint az állat, miközben szeneszsákot hord a pincéből a padlásra, hogy majdan hazatérve ujjaiba az inhüvelygyulladás álljon, mindattól a sok marhaságtól, amit idegrafománkodik. Mielőtt egy óvatlan pillanatban, felelőtlenségem teljes tudatában ars poeticámat fogalmazom meg, észbe kapok, s leírom, hogy valóban ezek a legjobb hetek, amikor egyszerre többfelé szeretnék szakadni egy szombaton. A magaméitól megszabadulva szólok inkább arról a férfiról, aki levelében többször felhívta szentendrei szerkesztőségünk figyelmét, hogy ő bizony nagy lánggal elégeti a róla szóló szennyirodalmat. Mind a 6000 példányt. Holnap este 6 órakor, tessék kérem tolongani a Skanzen elé.

XY festő művész vagyok és ezúton szeretném meghívni egy felháborodott ember magánéletében ,vérig sértett dühből elkövetett könyv égetésre.
2 éve jelent meg egyik alkalmazottam köteteé Liptus Lisa- Festő művész cselédje voltam) ami az én privát magánéletemet teregeti ki, aljas módon, igen részletesen.
A kinyomtatott 6000 darabból sikerült felvásárolnom - a zömét egyenesen a nyomdától - 5736-db., és nyilvános keretek között, 5 méter magas máglyát fogok építeni belőle, amelyet szürkületkor meggyújtok, lezárva ezzel egy korszakot, átadva az enyészetnek, ami az enyészeté.
Így szeretnék tiltakozni a magánélet megsértése ellen, és felhívni a figyelmet a hasonló akciók lét jogosultságára. Az író társadalom nagy megelégedésére.

Mindezt végig aláhúzva a szövegben. A benne rejlő csipegetni való helyesírási hibákról most nincs kedvem szót ejteni.

Van viszont inkább a hétvégi családi vízi sportnap, amikor a tömeg kimegy a térre. Kajak-kenuval, Tatai Tiborral, Kovács Katival a mikrofonmentes zónából, közös bemelegítéssel, polgival, vattacukorral és törökmézzel. Ha lesz még bennem türelem, lehet, ki is nézek a Czóbel sétányra, a Duna partjára, a csónakházba, vasárnap délelőtt 10 órakor, igazi ebéd előtti időpontban. Kordon nem lesz, se gárdista (azok nemrég úgyis voltak), se azonosító a rendőrkön. Lehet, ki sem megyek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.