Ismerős dolog ez a spirálmódszer. Valami állítólag nagyon jó, aztán elkezdünk róla beszélni. Minél többet beszélünk róla, annál jobbnak tűnik,  minél jobb, annál inkább hisszük beszédtémának. Ezért januártól márciusig egy film lehet csak beszédtéma - idén a Vágy és vezeklés.

Joe Wright irodalmi adaptációja van idén terítéken, 2008-ban ez az a film, ami fő beszédtéma lehet a sajtónak és kis odds-szal meghirdetett versenyző a díjátadók körül sertepertélő bukékereknek. Kezdve az Európai Filmakadémia díjával, folytatva a sort a Golden Globe és a BAFTA-díj ceremóniájával, zárva a sort a jó öreg Oscarral. Lehet, hogy a színpadokon idén nem olyan nagy a csindadratta, a sajtóban viszont tart a láz.

A tekercsen például az egyik Atonement egyflekkes üti ki a másikat. Máshol még durvább hadakozások mennek az olvasócsalogatásért, mi megelégszük a filmekről szóló hírekkel. Persze fórumozásbl sincs hiány: jóval a bemutató előtt több tucat hozzászólás - nyilván olyanoktól, akinek nincs még fogalma se róla, hogyan és miről is van szó az angol történetben. Nem kívánom előrevetíteni se a prót, se a kontrát.  Elég annyi, hogy noha a BAFTA tizennégyszer jelölte, az idei "csöndes goldenglobe"-on "csak" kettőt vittek. Se Keira, se James.

Mert a lényeg, akárhogy is vesszük, a spirálfokozat. Több duma, több pénz, több pénz, több haszon. Persze az is lehet, hogy több haszon - több film, amelyről több duma, több pénz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.