2009.09.29. 22:56

Magyar foci, térdrerogyva

Címkék: sport magyar foci




Nem, nem arról beszélek, hogy most el fogok kezdeni pánikolni. A Lantos a rádióban már megmondta - illetve még sokan, de ő biztosan -, hogy igen, lesznek zakók, és az elsőnél majd elkezdünk károgni, meg panaszkodni, és sírni, hogy igazából nem is kellett volna ide eljutni. Nem kell nekünk BL, jó a Soproni Liga. Sopron nélkül. Hát jelentem, kár, kár.

Kár, hogy ezt a posztot meg kell írni. Illetve nem is feltétlenül most kell, és nem is a Debrecen okán, mert épp a Loki az, amelyik csapat nem érdemli meg, hogy föltegyük a kérdést. Éppen a Loki az, ahol 5 éve zajlik példás építkezés, ahol csodás összahangban vannak sportszakmai és üzleti feladatok. Ahol nincs edzőkérdés három nyeretlen meccs után, és ahol - egyelőre - nem herdálják el a lottón nyert megharcolt milliókat.

Szóval kicsiben megy itt mellettem a stream a Puskásból, én meg közben nagyban azon gondolkodom, hová tűnt a magyar futball? Igen, most foglalkozom ezzel, mert most látom a különbséget. A rossz futó is csak a jó mellett törpül el.

Igen, eltűnt, mert mifelénk 30 éve nem fociznak. Valahol a nyolcvanas évek elején elengedtük a fonalat, és nem tudtunk gazdaságilag gondolni a sportra. Illetve nem akartunk. Mifelénk nem a DVSC Rt-nek volt focicsapata, hanem a belügynek meg a kohó- és gépiparnak. A rendszerváltásig, aztán meg ugye senkinek. Na jó, hát ezen tegyük túl magunkat, hiszen vannak rajtunk kívül is a vasfüggönyön innen. Például a szlovákok, mindjárt kijutnak a vébére. Ráadásul eurót váltanak Dél-Afrikába, pfujj.

Hiába jött el a szép új világ, ha a pancserek helyére - igazi szakértők vagy stratégiában gondolkodók  helyett - újabb pancserek érkeztek. Kiskirályok, helyi kisvárosi étteremvezetők, építési vállalkozók, jobb (!) esetben stadlerek, akik nem majd, évek múlva, hanem tegnapra kérik az eredményt. Józsikám, igazán megértheted, hogy én a befektetett pénzemet szeretném csak viszontlátni. Lehet ott hideg vízben is mosakodni, nem?

Nem is lepődik meg senki azon, hogy ilyen jelen helyett a múltban hiszünk. Csak minálunk lehet 50 évvel ezelőtti eseményekről úgy beszélni, mintha tegnap lett volna, s csak mi rendezhetünk királynak járó temetést egy focistának. Még ha olyan ikonikus is, mint Puskás. Olyan ez, mint a 80 éves Mari néni, aki hetente meggyónja a papnál azt a 60 évvel ezelőtti véletlent a szomszéd kiskatonával. Ha pedig a pap megkérdezi, ugyan, mikor volt ez, ő csak annyit mond: igen, igen, de olyan jó beszélni róla.

Mi csak beszélünk róla. Harminc év állva maradás közben elment mellettünk a világ focija. Tudatos, komoly építkezéssel, stratégiával rendelkező klubvezetésekkel, nem "fejétől bűzlik a hal" típusú nemzeti futball- és sportirányítással és egy megfelelő állami háttérrel, amely tisztán üzleti alapon, a viszontlátás reményében teszi bele a pénzemet a Fradiba.

Továbbmegyek. Kis idő, és ekkora lesz a különbség a világ és hazánk között más sportágban is. Most még ott vagyunk az élvonalban a kéziseinkkel, de csak mert a labda gömbölyű, és van egy két zsenink. Hogy honnan, nem tudom, nem az utánpótlásból, az biztos. Ma még hozza az olimpiai aranyaink háromnegyedét a kajak-kenu, de csak amíg van egy Kovácsunk és egy Janicsunk (ő is csak félig a mienk). Akik nem tudnak annyira nagy botrányokat kavarni, hogy fölborítsák a csónakot. Még áll. Nincs pénz, ritka az utánpótlás. Négyévente egy olimpián megcsóváljuk a fejünket, s csak annyit mondunk, most már igazán rendbe kellene tenni ezt a magyar sportpolitikát.

Mert nincs. Se politikánk, se minisztériumunk, csak egy államikárságunk/biztosi posztunk/mifenénk, ami annyira hazátlan, hogy mindig más még a gazdája is. Nincs sportdiplomáciánk sem, megmutatkozik ez a mai BL-meccstől a 2012-es EB kandidálási botrányig minden szinten.

A világelit tehát valóban messze, ez nem is kérdés, erről beszél most mindenki. Örülünk neki, hogy nem megvásároljuk a nagy csapatok jöttét, mint a Milant tavasszal, hanem jönnek hivatalból. Mert ez a dolguk. De most, hogy ilyen közel van a világelit, most látjuk, milyen messze van. De ez elsősorban nem pénz kérdése. Föl kellene most már nézni. Előre. Mondjuk 2033-ba.

A bejegyzés trackback címe:

https://ryzsy.blog.hu/api/trackback/id/tr491417062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.