Sam Mendestől megszokhattuk, hogy a leghétköznapibb emberekbe rúg bele a legszívesebben. A szomszéd család, házaspár szépnek látszó, de valójában lassan romokban heverő valóságára tapint rá leggyakrabban és legügyesebben. A Továbbállók is ezt a vonalat igyekszik követni, az Amerikai szépségnél és A szabadság útjainál azért kisebb sikerrel. Mintha két fél film közül nem tudná, melyiket fejezze be.
Járt utat járatlanra cserélni nem túl biztonságos dolog. Lehet, ez nemcsak az eddig jól működő Thomas Newman zenékre érthető. Alexi Murdoch egyébként sem rossz. Viszont szuper. Bár lehet, nem is a biztonság volt a célja sosem, és ez esetben sem a filmalkotónak, aki vászonra szeretné vinni a fiatal pár kettesben eltöltött életének utolsó néhány hónapját. Talán az alkotók is útjukat keresik?

A cikk a Filmtekercs Fényportálon folytatódik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.