Címkék: animáció anilogue

A 6. Anilogue Filmfesztivál Tekercsdíját azt hiszem a Fehér című kisanimáció nyerte. Sanszos a dolog, hogy jelen alkotás valahogy különös módon egybeesik a cikkíró megérzéseivel arról, milyen érzés lehet a semmiből valamit kreálni. A fehér papírlapot puszta feketeséggel életre kelteni.

A Fehér című film stílszerűen nagy fehérséggel indul, hát meg is jegyzi a mellettem ülő: „…és tényleg!” Majd csak megjelenik egy fekete alak, aki előbb gond nélkül jön megy a szemmel nem látható, de feltételezhetően térbeli világban. A szemmel nem látható akadályokat csak a fekete alak árnyékából lehet kivenni. Először csak kis padkát, kisebb akadálypályát, majd falat, falakat, talán tükröt mer elénk tárni a rajzoló. A fonalat hamar elveszíthetjük, s csak bízunk benne, hogy a kis fekete figura igazán élethű.



Az ész és a szellem az, ami lehetővé teszi, hogy a semmiből valami legyen. Talán egy kicsit a hatalom szele is megcsapja azt, aki megérzi, az ő személye hívja életre a fekete pacahalmazt. Kicsit talán teremtőnek véli magát. Így érzi magát minden cikkíró is. A rendelkezésére álló 44 fajta betű önmagában semmire nem elég. Hogy egymás mellé pakolva értelmet kapjon, valóban meg kell tanulni összekapcsolni. Nem is nélkülözhető. De a teremtéshez itt is több kell. Garanciát az ész és a szellem jelenthet.