Ül az ember a Koreai Filmhéten, és azon lamentál, hogy - noha egy bolygón élő, egy fajta emberek vagyunk - mennyire különböző lehet a világhoz való viszonyunk. Amikor az európai szemlesüt, akkor az ázsiai szembenéz érzéseivel. Egy krimi esetén, élet és halál kérdésében még élesebbek a kontúrok. A gyilkos hangja szól egyenesen a fülkéből.

Úgy tűnik, nemcsak az euroatlanti világot hatja meg a telefon, eme civilizációs csecsebecse, amelyben - lévén csak hang, kép nem társul hozzá - van valami bizarr és hátborzongató. Az ember- sőt gyermekrablás, a zsaroló hang, a különleges játékszabályok; mind-mind jól bevált eszköz hátunk borsodztatására. Hogy ez vonzotta-e a népeket a hétfő délután 5 órai (!) vetítésre az Urániába vagy az ingyenes mozijegy, esetleg az inyencfalat, nem tudom. Mindenesetre mindet megkaptuk, méghozzá mindannyian, akik még befértek a kisterembe. Egy gombostűfejnyi hely nem sok, annyi sem maradt üresen.

Folytatás a Filmtekercs Fényportálon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.