Nézem a megnyitót, és - rossz a módszerem tudom, de tényleg így van - Michael Moore Kóla, puska, sültkrumpli című filmje jut eszembe, ahol a kanadaiaknak nincs fegyvere, és nem zárják az ajtóikat. Ez egy emberibb világ. Ez nem Amerika, ez Kanada.

2001-ben Juan Antonio Samaranch lemondott a NOB vezető tisztségéről. A világ elsőszámú sportvezetője 1980-tól, több mint két évtizedig vezette a bizottságot, és ma már nem fér hozzá kétség, hogy az ő regnálása alatt fajult el végső, már-már tetszhalott állapotába a coubertini eszmét, miszerint a világ összes népe együtt ünnepeljen egy olyan időszakban, amikor tényleg a részvétel a legfontosabb. A nyolcvanas évek kelet-nyugati bojkottakciói előbb a moszkvai, majd a los angelesi játékokon, a doppingbotrányok, a robbantások, a gigászi közvetítési jogdíjak, az ipari mennyiségben termelt aranyérmek, a nőként született férfiak, és még sorolhatnám. De nem teszem. Közismert volt, hogy a 2001-es szavazáson - Samaranch utolsó ülésén - a nagyfőnök kedvence Peking volt. Sikeresen véghezvitt tervhez hét évvel később a megaolimpiák legmegábbja érkezett. Pekingbe egy kicsit - ámulattól tátott szájjal, persze - mindenki beleborzongott.

Kanadáról valahogy mindig az az érzésem, hogy amilyen éles a határvonala az USA-tól elválasztandó, olyan élesen választják el magukat az élet egyéb területein is a nagy testvértől és minden mástól, ami hozzájuk köthető. A megnyitóünnepségbe így aztán egy-egy nagyobb baki is becsúszik. Kanada tisztán látja, hogy a pekingi út hosszabb távon nem vezet sehová. Vancouver megnyitója csodás volt, látványos és ámulatba ejtő. Mégsem szeretett volna többet, mint amennyit emberi elme el tud képzelni.

A lángot négy ember gyújtotta meg, illetve három. Wayne Gretzky, a kanadai Puskás Öcsi kimaradt a sorból. A négy megérkező fáklyás közül csak ő nem állt oda a végén. Mifene? Aztán a legenda egyszercsak az utcán jelent meg, és a külső, állandóan égő lángot egymaga gyújtotta meg. 10 cm-re azoktól, akiknek nem volt lehetőségük a drága belépőre.

Az olimpia talán egyszer visszatér közénk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.