Vedres Csaba Csendzenék című albumáról

Uram, miért vagy olyan messze?
Miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Terád szomjas a lelkem,
testem utánad eped,
mint a puszta kiaszott földje.

Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet.
Kifáradt a szemem, míg ítéletedre várok.

Kérdem, azt kérdem:
mikor vigasztalsz meg?

Végül Isten szentélyébe tértem.
Azt mondtam, azt mondtam:
Te vagy Istenem, kezedbe ajánlom sorsom.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram,
fénysugarat adsz nekem, Istenem a sötétségben.

Csak Istenben keress megnyugvást, lelkem,
bár elenyészik a szívem, a testem,
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Urunk, Te adod meg nekünk a békét,
mert a Te műved mindaz,
ami velünk történt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.