Nem tudom, ez típikus magyar bürokrácia-e, vagy éppen az UEFA fél a kelleténél jobban a vadkelet magyar terroristáitól, de a tegnapi (és nyilván korábbi) Debrecen-Liverpool Bajnokok Ligája meccsen valaki túllőtt a célon. Ideje visszafordulni. Avagy kishúgom, aki közveszélyes.

Annak rendje és módja szerint kerestem ki a DVSC honlapjáról annak idején a mozgáskorlátozottakra vonatkozó jegyvásárlási információt; mert hogy mindig mindenhol más a szabály. Mint megtudtam, jelen esetben alany és egy kísérője regisztráció után ingyen mehet a Puskásba. Nem voltam rest, majd jött a válasz.

Amennyiben Önök kerekes székesek, abban az esetben az atlétikai pályán tudunk helyet biztosítani. A kísérőknek a lelátón kell helyet foglalni.

Hmm. Arról nem szól a fáma, hogy melyik szektorban. Mert ugye az angol B-közép kevésbé tűnik jónak egy 14 éves lánynak. Olyan apróságokról nem is beszélve, hogy a kísérő szót nem szerencsés szó szerint érteni. Lehet, hogy azért kísérő, mert ha fáj, ha csúszik, ha folyik, ha prüszköl, ha fázik, ha melege van stb. Persze, nem kell sokáig gondolkodni, hogy nyilván biztonsági okai vannak, de azt sem kell nagyon említenem, hogy ez közel sem ideális megoldás.

Ehhez képest.

A szervezőkkel megbeszélt találkozó az Istvánmezei úton sikeresen kudarcba fulladt, hiszen a szervezők közül a kellő időpontban senki nem volt ott. Néhány kedves sárgamellényes tehát suttyonban felemelte a sorompót, s mi azt hittük, benn vagyunk. A futópályán azonban egyesével kapták el a kerekesszékeseket, akik kísérőit a 2×45 perc alatt a szomszédos rács mögött tartották. Kedves, fiatal, tiszta tekintetű fiúk és lányok maradtak így társ nélkül, egymás társaságát élvezve. Két srácot (egy járót és egy kerekesszékest) azért küldtek el a túloldalról, mert ott a Liverpool szurkolóinak szektora volt. :-o Hogy ez miben jelent gondot, kérdés maradt. Hogy a meccs előtt és a szünetben mennyivel volt kisebb a kockázati tényező, mint a játék alatt, azt sem fogom kideríteni sosem.

A meccs persze jó volt, illetve dehogy a meccs, a hangulat; a You'll Never Walk Alone jól szólt, csak valami gumizene elnyomta. Régi Pool drukkerként nem tudtam, kinek szurkoljak, de így, hogy hiába győztek az angolok, mégis kiestek, nem volt jó párosítás. Akkor legalább lőttek volna egyet a mieink. Minden mindegy alapon.

A fotók és videók még valamikor a szabad időben (így, különírva) születtek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.