"Úristen, itt az összes tanárom!" - adja meg rezüméjét a kiállításmegnyitó első perceinek 14 éves kisgimnazista húgom, miután megérkezve a város főterére, konstatálja, hogy az iskolából bizony vasárnap délután sem elég; ezen a fényes, napsütéses koraőszi délutánon. A ferences rend 800 éves évfordulójára megnyitott kiállítás megnyitóján.

Szentendre és a ferences rend történelme ugyan nem nyúlik olyan rettentő mélységekbe, a jelen azonban annál élesebb. Gyakran Budapestről kijáró diákoknak a kettő ugyanaz. Szentendrére járnak iskolába, amúgy a ferencesbe. Ez a múlt 60 éve tart, amikor a bezárásra ítélt egyházi iskolákért "cserébe" nyolc megmaradhatott. Ebből egy inkább újonnan nyílt, hiszen a kisváros valaha volt tűzoltósági épülete nyílhatott meg iskolaként 1950 szeptemberében. Az idei tehát a 60. tanév.

Persze ne siessünk előre ennyire, ami késik nem múlik. Hiszen ahogy nekem is türelmetlenül kellett kivárnom, hogy a legbelső szoba engem is érintő féltett iskolai relikviáihoz érjek, úgy kell a kedves olvasónak most is végigolvasni a sorokat. Aki az unalmas és hosszú kiállításmegnyitókra nem kíváncsi, kicsit gördítsen tovább.

Számtalan fuvola, oboa, tekerőlant- és orgonahangverseny után és közben némely barnacsuklyás is nyilatkozott. P. Lukovics Milán néhány mondatával, a maga lakonikus stílusában mondott beszédet. Ezek után habnak reméltük a tortán a kiállítás megnyitását, amely nyilván a frappáns "Ezennel a kiállítást megnyitom." fordulatban nyer testet, ahogy azt olimpiai megnyitóshow-kon megszokhattuk. P. Varga Kapisztrán 17 oldalas esszéje 5,5-es betümérettel kevésbé sorolható ebbe a kategóriába. Persze aki kiállításmegnyitóra megy, számoljon a következményekkel, és hallja meg az Úr szavát Ferenc testvértől Cirill testvérig.

 

A múzeumigazgatóság adathalász kísérlete után (miszerint mindenki adja meg emailcímét a bejáratnál) már benn voltunk a galériában. Némely kisebb-nagyobb régi írásos emlé és egyéb "klasszikus" kiállítási tárgy után a második teremben kezd performansszá válni a hely szelleme. Ferences rendi ruhában, nekünk háttal állva térdel egy férfi a térdeplőn kereszt előtt. A meglepően élethű bábunak persze nem dőlünk be - megyünk tovább.

A teremben vár ugyanis minket az, ami miatt - valljuk be őszintén - a legtöbben elmentünk, hogy öregdiáktörténetünket újralássuk. Ki 10, ki 30, ki 50 évvel ezelőtti önmagát eleveníthesse föl egy félórára. Régi legendás tanáregyéniségek kaptak egy-egy tablót: a cirkuszi artistából testnevelőtanárrá lett Czája Mátyás, a mindig rigorózus, de minőséget és tartást belénkneveő latintanár Ernő atya vagy a valahogy ikonná, minden tanárok emblematikus figurájává lett Ányos atya jön velnk szemben. Felidézi a hatalommal való szembenállását a Mindszenty per kapcsán, eszünkbe juttatja a Lant és a Limes havonta megjeleő friss, ropogós illatát, esetleg közös elemzésre hív. Naphimnuszt olvasni Szent Ferenccel.

Régi fotók, hang- és szöveganyagok, ballagási és visszaemlékező beszédek, órarendek az első évfolyamoktól, ami üvegvitrinbe zárva hatja furcsán a múzeumi tárgy érzését; pedig nincs itt másról szó, csak egy táblázatról az irodából. De milyen más értelmet kap ilyen fénytörésben!

Visszatekintés régieknek, de kis hiányérzet a mai fiataloktól. Hiszen minden emlék, fotó, szöveg és tárgy felkutatása megállt valahol a nyolcvanas években. Jómagam, mint a kilencvenes évek diákja tisztelettel és csodálattal nézett fel a korábbi emlékekre, rákapaszkodni, visszaemlékezni a látotottakra mégsem tudott. Hiányzott neki az "aha-élmny"

Persze a továbbiakban is reménykedik a jövőben. Tudja, hogy a csoda nem állt meg a '90-es évek elején, csak türelem és bölcsesség kell annak felismerésére. A jövő kiállítása a ma gyerekeiről és tanárairól szól. Akár a mai 14 évesekről és az "összes tanáraikról".

A bejegyzés trackback címe:

https://ryzsy.blog.hu/api/trackback/id/tr631433558

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ferenc testvértől Cirill testvérig - Túróscsusza 2009.10.07. 12:56:15

"Úristen, itt az összes tanárom!" - adja meg rezüméjét a kiállításmegnyitó első perceinek 14 éves kisgimnazista húgom, miután megérkezve a város főterére, konstatálja, hogy az iskolából bizony vasárnap délután sem elég; ezen a fényes, napsütéses koraőszi…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zahor103 2009.10.09. 00:39:15

és még én is majdnem megnéztem... ha nem kellett volna még aznap Debrecenbe rohannom. :S

de kíváncsi vagyok rá, meddig lesz látható?

Isten nyugosztalja Ernő atyát. Igazi Tanár volt, nagy T-vel írva! Talán tőle kaptam az élethez a legtöbbet a négy év alatt.