Hetek óta terjed az országos végkielégítési láz, nem is kell ide nekünk H1N1. (Az egyébként is egy ásik hájp.) Hol vagyunk már a Combino-ürüggyel lapátra tételre alkalmassá vált Aba Botond állítólagos 20 milliójától! Klados Gusztáv, a DBR metróprojekt projektigazagtója bő két hónap alatt kereste meg azt, amihez a voolt vezérnek 15 év kellett. A felháborodások után nézzük meg a problémát elméletileg.

Mert tulajdonképpen lehet, hogy nem más, mint napi gumicsont a projektvezető nyolcmilliója. Egyébként is tudhatja mindenki, hogy kicsiben a határozatlan időtartamú munkaviszony a legtöbb, mi adható, nagyban éppen nem. Fog a nyavalyás poros kispolgár a végtelenségig elköteleződni, ráadásul örülni is ennek, mint majon a farkának. A nagyok csak projektekben gondolkoznak. Látom a végét, viszont ha közel ültem a tűzhöz, a vég után kezdődik csak az élet. Ilyen körülményekkel nem is kellene nekem végkielégítés. Nagyvonalú lennék, és fölajánlanám az árvaháznak. Még a végén hősként jövök ki az ügyből.

Nem szeretnék a demagógia bűnébe esni, s lenni én az új Patyomkin páncélos új Eizensteinje, amely a szegény, koszos BKV-ra kényszerülő nemecsek ernők örök elnyomásának fő szószólója, és munkát kenyeret. Itt inkább elvi kérdés zavarja kicsi, még nem nyíló csipáinkat. A nemrég oly nagy durral létrehozott, majd a médiában elhalt krízisalap program, amelybe még Ferenc is beledobott egy ötvenest számomra nem összeegyeztethető a később kurtán-furcsán kiderült dolgokkal.

Arról nem is beszélve, hogy a 4-es metró ügye több mint nem sikertörténet. Ez egyike azon kevés nemzeti kérdéseknek (nem, nem fővárosi), amelyben tényleg egyetértünk. Nem csak a gödrök és Boros-Bochkor jelenlegi állapota, hanem a párhuzamos sikertörténetek, a politikai szarkeerés és az igazi metróról való lemondást keltő közhangulat okán. Ezek okán sokkal inkább.

Azzal is tisztában vagyok, hogy sem a köz hangulatának, sem azoknak az árkoknak ásásában nem segítenek az ilyen hozzászlásaim. De hát mit tehetek, a keletkezett feszültséget magamra vállalom. A felelősséget és a következményeket (már ha lennének) már nem. Errefelé ilyeneket nem szokás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.