Avagy a sztársport fonákja. Nem, itt nem arról beszélek, hogy be kellene tiltani a focit, mert ami ebben az országban folyik.

Hanem arról, hogy valamikor, amikor tinédzserkoromban nagyon érdeklődtem az olimpiák iránt, valamikor akkortájt jutott el hozzám az első csalódás. Hogy miért ismerik kevesebben Abebe Bikilát (hát ez az, még nincs ilyen szócikk), mint a müncheni terroristákat, és miért kapják föl kevesebben a fejüket akkor, ha Vera Caslavska, s miért tudnak inkább a Samaranch-éra megalomániájáról; arról, hogy ma már minden olimpia minden idők legjobbja. A dopping, a bojkott, az üzlet ma már nem kérdés. Az olimpia pedig nem coubertini. Gyorsabban, erősebben még gazdagabbá.

Ez persze csak az olimpia. A java csak ezen kívül van. A nagy pénzek az olimpián kívül vannak. A foci BL-ben, a világbajnokságban. A jól megvajazott játékosok pénztárcájának témája sokkal inkább mai téma. A Real Madrid egy játékosának kiadása egy 5 meccses ázsiai túrán vastagon megtérül. Hát még a bolond is focicsapatot alapít! Aztán persze hogy mi vezet idáig, megint más kérdés. Hogy mitől halt meg Foé, Fehér Miki, Zavadszky vagy éppen a nemrég emlékkiállításig jutó Kolonics György, nem nagyon kérdezzük. Hogy meddig bírja a természetes vagy a gyógyszeres terhelést egy mégoly egészséges szervezet is, s mégis mennyivel van ezen túl a megye kettő is, jobb nebelegondolni. Vagy hogy a fizikai mellett mit szenved el mentálisan a pára, azt fel sem tudjuk mérni. Didier Drogba, Afrika taoán legjobbja rúgott labdába a legutóbbi VB Argentína-Elefántcsontpart csoportmeccsén - én azonban csak egy rabszolgát, egy meggyötört, fáradt sztárt láttam.

És ez még a jobbik eset. Rabszolgának lenni még mindig jobb, mint császárnak. A tegnapi portugál villámlátogatáson Rondaldo, a valaha volt C. Ronaldo is tiszteletét tette. Igen, a császárok felé már így mondják. Még nincs 25 éves, a pénztárcája azonban soktízszer vastagabb, mint tegnapi ellenfeleinek együttvéve vagy mint némely magyar falué iskolával, rendelővel, téesszel. A fiút fehér bohócruhában kiterelték az arénába ünnepelni. Nem lennék a helyében, még ha többtízezren hevernek is a lábam előtt. Talán éppen azért nem. Láttunk már ilyet, s nem volt jó vége, senkinek nem volt jó vége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.